Menj vissza   Tozo közösség > Hír > Táplálkozás - Táplálékkiegészítés
Regisztráció Blogok Súgó Tagjaink Mai üzenetek Keresés Mai üzenetek Jelöld a fórumokat olvasottnak

   Szerző

ToZo
XtraAdmin
Hírek: 400
Összes olvasása
   Hír Kategóriák
   Felhasználói Menü
   Amit a szójáról tudni érdemes
A szója milliók étrendjének fontos alkotóeleme, de felénk nem nagyon ismerik, noha világszerte sokféle származékát használják, mint pl. az étolaj, különböző élelmiszerek, avagy a háziállatok számára készített magas fehérjetartalmú kiegészítők.
   Teljes cikk / hír
A szója tudományos neve Linné óta, aki e növénynek a Dolichos soja (L.) nevet adta, sokat változott. Ma leginkább kétféle néven emlegetik a világirodalomban. Az angolok, amerikaiak a szóját inkább Glycine max (L.) Merill tudományos néven emlegetik, míg mások Glycine soja (L.) Sieb. et Zucc. fajnevet használják. Találkozunk a szakirodalomban még Soja hispida, Glycine hispida és Soja max nevekkel is.
A nemzetség neve, Glycine, görög szóból ered: glükinosz = édes („édes” bab). A fajnevek közül a soja japán eredetű. Ott ugyanis a „sooja” egy mártásnak a neve, amelynek készítéséhez a „babot” használták. Viszont a hispida latin szó, annyit jelent, hogy „durva-szőrös”. A „max” a latin maxima = legnagyobb kifejezés rövidített alakja.
A szója évezredek óta az emberiség százmillióit táplálja. Ezért eredetének története, mint minden hozzá hasonló fontosságú termesztett növényünké, a népek mondavilágából indult el ahogy felengedett a kelet-ázsiai népek bizalmatlansága a fehér ember iránt, úgy szabadult ki a szója évezredes elzárkózottságából. A modern civilizáció segítségével a szója új hódító útjára lépett. Hazájában eredetéről sok regét, legendát jegyeztek fel. Nem lehet célunk ezek ismertetése, hiszen messzire is vezetne, mégis néhány kis történetet érdemes megismerni.
A következő kis kínai mese a szója egyik népi nevének keletkezését magyarázza. Egy kínai kereskedő karavánjával drágaköveket, ékszereket és bőröket szállított. Útjuk egyik napján, alkonyattájt váratlanul rablók támadták meg. A karaván tagjai, hogy életüket mentsék, és a kirablást elkerüljék, a közeli sziklák között kerestek menedéket. Itt védelemre is berendezkedtek. A rablók hosszú ideig ostromolták őket. Közben a védekezők élelmiszere elfogyott, éheztek, és teljesen elcsigázva már-már elhatározták, hogy megadják magukat a rablóknak. Ekkor egyikük a sziklák között egy babhoz hasonló szőrös növényt fedezett fel. Ennek magvai ízesek voltak. Nyomban durva lisztet készítettek belőle. Majd tésztát készítettek a lisztből, és azt ették. A karaván tagjai a szokatlan élelmiszertől új erőre kaptak, és a rablók támadásának sikeresen ellenálltak, mindaddig, amíg segítség érkezett. Ez időtől kezdve az új növényt, a szóját, amelynek a karaván tagjai a megmenekülésüket köszönhették, a kínai nép „életének vezetője” névvel nevezték el, s nagy becsben tartották.
A másik kis történet mitikus, japán legenda. A hagyomány a következőképpen meséli el:
Izanagi, amikor az egek parancsára megteremette a japán szigeteket, és azokat benépesítette istenekkel és istennőkkel. Susanoot a tenger istenévé tette. Susanoo azonban nem törődött tengeri birodalmával, és inkább szeretett a vizek fölött élni, mint alatta. Izanagi ezért megharagudott rá, s eltávolítottai isteni hatalmából. Susanoo ezért bánatában kóborolni kezdett. Egy napon a járásban nagyon elfáradt, és éhes is volt, de nem volt mit ennie. Susanoo az élelem istennőjéhez fordult segítségért. Az előtte megjelent istennő nem tudta kielégíteni Susanoo kívánságait, mire az éktelen haragra gerjedet, és megölte, majd eltemette. Az istennő sírján a földből öt szent növény nőtt ki, attól kezdve ezek a növények táplálták a japáni népet. Az istennő sírjából elsőnek a szója hajtott ki, majd sorrendben a bab, a rizs, a köles, és az árpa (Addor, 1954).
A szóját Kínában és Japánban szent növénynek tartották. Így részt kapott a vallásos szertartásokban is. Kínában az év elején, a Setsubun ünnepen a papok pörkölt szóját szórtak ki a templom lépcsőjére. Ezt a népi imádkozás közben felszedegette. A hiedelem ugyanis az volt, hogy a szója megvéd a gonosz szellemektől, és szerencsét hoz a házra.
A szója-növény iránti tiszteletet maga a kínai császár is kimutatta a népnek. Szutorisz (1905) szerint Csen-Nung i. e. mintegy háromezer évvel rendeletet adott ki, „hogy bizonyos ünnepi szertartás kíséretében öt hasznos növényt: a rizst, a szóját, a búzát, a kölest és az óriás mohart vessék el”. A szója valóban rá is szolgált erre a megbecsülésre, mert nélküle Kínában aligha alakulhatott volna ki az egész Földön páratlanul álló népsűrűség. A kelet-ázsiai népek nagy életerejét sokan a szója rendszeres fogyasztásának tulajdonítják.
Kétségtelen, hogy sem a mondák, sem a nyelvészeti kutatások alapján pontosan nem tudjuk a szója őshazáját meghatározni. Mindezek az ember kultúrtörténetében érdekesek, noha bizonyos vonatkozásokban eligazításokat adhatnak a kutatók számára is. A szója és a hozzá hasonlóan a búza, az árpa, a rizs, a cirok, a kukorica, a len és a gyapot az emberiség legkorábban termesztett növénye volt. Éppen ezért – mint említettük is – őshazáját bizonytalan meghatározni, s ez az oka annak, hogy a szakemberek véleménye nagyon eltérő. De Candolle (1884) szerint a Kokinkína, Dél-Japán és Jáva közötti földrészen kell a szója eredő helyét keresnünk. Vavilov (1923) a szója származási központjául Délkelet-Ázsia 20 és 45 szélességi fok közötti területét jelöli meg, amelyet Kína és Japán hegyvidéke övez.
A legtöbb adat azt bizonyítja, hogy a szója őshazája Mandzsúria, Kína és Korea egymással határos területein van, ahol a szójának ma is csaknem valamennyi változata megtalálható, beleértve a jellegzetes indiai alakokat is (Lescsenko-Kaszatkin-Hotulev, 1948). Innen terjedt el a termesztése Japánba, Indiába stb.
A szója termesztése évezredekig megmaradt származási helyén és a vele határos vidékeken. Csak később kezdték termeszteni Japánban és Indiában. E helyeken a termesztés kezdetét nem ismerjük. A szója termesztésének első írásos emléke Kínából származik. Csen-Nung kínai császár i.e. 2383-ban a „Materia Medica” című könyvében írta le először ezt a növényt az ország akkoriban termesztett más növényeivel együtt. Egyébként, mint már említettük, császári rendeletben ő szabályozta először a szója vetési szertartását, amely a legutóbbi időkig, a császárság letűnéséig törvény volt Kínában.
A szója, ha lassan is, Ázsia más területeire is kezdett elterjedni. A történelmi adatok szerint Indonéziába a XVII. Században került el, és csak később jutott el Polinéziába, majd a Molukki-szigeteken át Elő-Ázsiába, Ceylonba, később Palesztinába és Észak-Afrikába. A késői elterjedésnek a kínaiak nagymértékű elzárkózottsága volt az oka (Christiansen, 1938).
A vetésterületi arányokat tekintve a szója a rizs, a búza, az árpa és a köles mellett az ötödik szent növény. A FAO (az ENSZ táplálkozással foglalkozó szervezete) 1994. évi adatai szerint a világon 58 millió hektáron folyik szójatermesztés. A termelt szója tömege ugyanezen évben a világon 127,8 millió tonna volt. Az arányokat tekintve az összes termésből a legtöbbet az USA-ban állítottak elő – 69,9 millió tonnát. Második helyen Brazília, a harmadikon Argentína áll – 24,6 ill. 11,9 millió tonna terméssel.
Történelmi dokumentumok alapján a szója Európában történő nagyarányú honosítása Haberlandt Frigyes nevéhez fűződik, aki 1875-ben Kínából, Japánból, Mongóliából, a Kaukázusból és Tunéziából kapott 20 szójaváltozattal Magyarországon, Magyaróváron kezdte el ezt a munkát. Az utóbbi évtizedekben a fehérje-gazdálkodásban bekövetkezett változásokhoz igazodóan többször is változott a szója hazai megítélése. A termesztési adottságokat tekintve termesztése nagyobb vetésterületen lenne indokolt.
A szója hasznosítási lehetőségei széleskörűek. Mint kiemelkedően magas fehérje- és olajtartalmú növény (átlagos fehérjetartalom 40%, olaj taralom 20%) nélkülözhetetlen élelmiszer-alapanyag, valamint abraktakarmány, amit indokol a majdnem teljes értékű aminosav-struktúrája is.
A szójának közvetlenül emberi táplálkozás céljára való felhasználása az idők folyamán a különböző ételek olyan gazdag és változatos skáláját termelte ki, hogy alig győznénk felsorolni. Itt csak hivatkozunk a sokféle olyan szakácskönyvre, amelyek a szója ízletes elkészítésével foglalkoznak
Már a legrégibb kínai és japán irodalom is a különböző elkészítési módok receptjeinek százait közli. Ezek az ételek azonban – kevés kivétellel – az európai ember számára nem túl nagy vonzóerővel bírnak, és eredeti hazájuk határain túl nem is igen terjedtek el. Az a szójamennyiség, amelyet ma a világ egyéb részein, mint főzelék, konzerv vagy egyéb, a nyers magból készült étel formájában elfogyasztanak, elenyésző a szója különböző más irányú hasznosításához képest. A szója élelmezési felhasználásában döntő fordulat következett be akkor, amikor felismerték a szójafehérjének és olajának táplálkozási értékét, dietikus hasznát. Mint a vizsgálatok kimutatták, a szójamag 30-40% fehérjét és 18-22% olajat tartalmaz. Mind a fehérje, mind pedig az olaj majdnem teljes biológiai értékű, és így vetekszik tápértékben és emészthetőségében az állati fehérjével és zsírral. Német adatok szerint (Obermayer, 1956) a nemes szójaliszt minden kilogrammja megfelel 3,5 kg színhúsnak, 58 tojásnak vagy 6,5 kg tehéntejnek, azaz 4500 kalória tápértéket képvisel.
A szója nagy táplálkozásbiológiai értékének felismerése csakhamar kívánatossá tette, hogy azokon a területeken, ahol a szója megterem, vagy ahol olcsón beszerezhető, még más élelmiszerek rovására is felvegyék az emberi táplálékok sorába.
A szója élelmezési felhasználását az élelmiszeripar technikájának fejlődése is nagymértékben elősegítette. Az ipar ugyanis ma már olyan hántolt szóját és nemes szójalisztet tud előállítani, amely nem avasodik, és megtartva nagy biológiai értékét, a szójára egyébként jellemző „zöld” íztől mentes.
Az utóbbi években azonban nemcsak az ipar fejlődött, hanem a konyhai feldolgozás is. Így az ipar által gyártott újabb és újabb készítményekkel mind a szakácsnak, mind a háziasszonynak lehetősége van, hogy belőlük minden igényt kielégítő, ízletes és tápláló ételeket készíthessen.
   szerző:: tozo, at: 2008/03/30

tozo.hu © 2007 by Tozo.hu



Minden időpont GMT +2 alapján jelenik meg. A pontos idő 20:07.